A Végtelen gyökerei - Magyar Péter térrajzai a Műcsarnokban 2017.10.03 - 2017.10.30, Műcsarnok, Budapest

Magyar Péter Amerikában élő magyar építész. 1975-ben hagyta el Magyarországot, 1980-ban költözött Amerikába, azóta folyamatosan részt vesz az amerikai egyetemi építészoktatásban. Az egyetemi oktatás és a kutatómunka mellett az építészeti tervezést életének minden állomásán aktívan folytatta, több megépült és meg nem valósult projektben vett részt tervező konzulensként, Magyarországon és külföldön egyaránt számos nemzetközi építészeti tervpályázatot készített.

Többezernyi rajzával a szellem anyaggá való átlényegülését vizsgálja. A rajzolás számára az építészeti tervezés legfontosabb fázisa, analízis és javaslatok megfogalmazása, miközben a teremtés szakrális élményét is átélhetővé teszi. Vajszínű papírra, Mont Blanc tollal, Antique Sepia tintával készíti építészeti folyamat- és részletrajzainak százait. Könnyed eleganciával, bámulatra méltóan biztos kézzel rajzol, ihletett és precíz vonalas rajzaiból maga a tervezés folyamata, az épületben testet öltő gondolat is kiolvasható.

E rajzok leginkább a térbeli elrendezések lehetőségeiről gondolkodnak, a tér természetéről, kiterjedéséről és minőségéről tesznek fel kérdéseket. Magyar Péter olyan teljességre törekvő hiperlátásmóddal rajzol, amely folyamatban mindvégig ellenőrzése alatt tartja az ábrázoló geometriával kifejezhető „láthatóságot”, az előtér-háttér tapasztalatait.

Rajzai egyben kísérleti módszerébe is beavatnak: általuk egy olyan építészeti megközelítésmódot, egy nyílt tervezési folyamatot dolgozott ki és ad tovább tanítványainak, amely lehetővé teszi a térbeli folyamatok gondolati tartalmának feltárását és segíti azok értelmezését. Minderről így vall saját maga: „A tervezés mentálisan és testileg is átélt folyamat, fizikai testünk faji emlékezetére alapozva lépésről lépésre hívja elő az épület mitológiáját. Ily módon az építészet egy rajzokban – jó esetben fizikailag is – megjelenített-megépített filozófiát testesít meg, amennyiben a tudás, a valóság és a létezés alapvető természetét vizsgálja. Szándékom tehát az érzés és a gondolkodás egyesítése az akaraton keresztül. Az akarat a rajzban nyilvánul meg. (…) Vizsgálataimat »felületrajzokkal« vagy »térlenyomatokkal« folytatom. (…) Ez a módszer egyidejűleg vizsgálja, elemzi, kutatja és artikulálja a kézzelfoghatót és az űrt, az anyagot és a teret. E térlenyomatok tehát a szándékolt fizikai valóság első megjelenései, így a szellem anyaggá való átalakítását illusztrálják.”

A műcsarnokbeli kiállítás a több ezer rajzból álló œvre-nek csak egy töredékét mutatja be. Megkísérli ezeken keresztül érzékeltetni azt a speciális látásmódot, amellyel Magyar Péter az épített környezethez, és ezen keresztül az egész emberi civilizációhoz közelít, részleteket villant fel kutató-analizáló munkájából.

A kiállított rajzok részvételre ösztönzik a nézőt: nem maradhatunk pusztán szemlélők, a fázisrajzok, fragmentumok böngészése, az asszociációkat megmozgató figyelem által bevonódunk az alkotás folyamatába, együtt gondolkodunk az alkotóval a rajzok által feltett – nem pusztán építészeti – kérdéseken, és vele együtt értelmezzük a lehetséges válaszokat.

 

Sajtóanyag: Műcsarnok

Kapcsolódó tartalom