Underground keleten - A KEXX 2017-en jártunk! Cikk

Az OSG sajnálatos megszűnése óta hazánkban az egyetlen extrém sporttal és valamilyen szinten célzottan e szubkultúrához kapcsolódó underground zenével – többek között hip hoppal, break tánccal – foglalkozó nagyobb zenei esemény Hajdúböszörményen kerül megrendezésre. A KEXX – alias Könnyűzenei Extrémsport Fesztivál – ezt a fenti vonalat képvisel, ami igaz, vidéken nem tud akkora tömeg megmozgatni, de ide látogatók abszolút efféle specifikusabb igényeit remekül képviseli.

Maga a zenei vonulat összetétele és a mellette megrendezett tuning találkozó, gördeszka-, görkorcsolya- és BMX versenyek mind-mind ezt erősítik, és ha ezen utóbbi off-programok nincsenek is a promóciókban túlhangsúlyozva, sok fiatalt hoztak ide, akiket egy-egy ilyen, underground életérzés hajt. Lányok gyönyörű tetkókkal, pircinges és teletetovált raperek, fullcap-kapucni kombós emberek mindenhol. Nem egyszer hajnalban, az utcán hip hop ritmusokra táncoló fiatalokba lehetett botlani, akik a másnapi versenyre készültek. Nem lehetett nem élvezni ezt a laza hangulatot. „Ha nem tudod a szöveget, tedd fel a kezdetet „vagy ha nem az se baj, a fej önkénytelenül is mozdul a zenére – Ez a KEXX fesztivál!

A placc

A helyszín két nagyobb zenei sátorból állt, ahol a koncertek zajlottak, valamint egy kisebből, ahol többnyire DJ trackek voltak. A nagyszínpados fellépők mellett itt kiélhették magukat azok, akik dubstepre vagy drum&bass-re vágytak (akár kora estétől kezdődően). Az alaplterület valóban kicsi, volt sok civil kezdeményezés is, illetve két nagyobb egyél/igyál sátor is, bár ezek csak átmenetet képeztek a két nagyobb helyszín között. A civilek közül kiemelném a „Szólj be a papnak!” eseményt, ahol lelkészekkel és papokkal lehetett beszélgetni. Számomra óriási pozitív csalódás volt. Nagyon jófejek és abszolút nem elutasítók bárkivel vagy bármilyen témával szemben.

A zene

A nagyszínpad vitte minden este a legnagyobb tömeget, ám a fókusz tagadhatatlanul is ezen volt. Idén már tavalyhoz képest több átfedés volt a többi sátorral, ám most sem volt semmi jelentős probléma, maximum NKS-t zavarhatta kissé a vele párhuzamosan fellépő Brains. A szerda, csütörtök kevésbé sikerült erős napra, a 0. napot nekünk ki is kellett hagyni, bár számunkra a fellépők se voltak kötelező körök. Palotai esti szettjét sajnáltuk a leginkább, bár az azt követő nap Julia Carpenter bőven kárpótolt minket. Még jóval a szettje előtt Siska Finuccsi és a Barbárfivérek ugyan kisebb tömeget hoztak össze, ám az őket követő Hősök már szebb közönséget kapott. Véleményem szerint ez a két nap be lett áldozva a péntek-szombat oltárán, ahol viszont megpróbáltak minél több embert átcsábítani Debrecenből. Valamelyest sikerült is, a közönség duplázódott, bár a délutáni programokon ez még abszolút nem érződött. A második nap estéjét Sub Bass Szabi indította el, akit gyors váltással követett a Punnany Massif. A srácok teljes gőzzel tolták le a koncertet, bár rájuk ez a fajta lelkesedés és kimeríthetetlen energia mindig is jellemző volt, pedig zsinórban ez volt a harmadik bulijuk a héten. Beszélgettünk velük kicsit: a közönségért élnek, ha ők nem élveznék, akkor mi sem. És ebben teljesen igazuk van. Egy jó buliért ezután sem kellett messze mennünk, helyben kezdett a Cloud9+, ám volt, aki mégis inkább a vele átfedésben kezdő Mikee Mykanic-et és a Killakikittet választotta, bár ez érthető, hiszen a két helyszín eléggé eltérő stílust képviselt ebben az idősávban. Utánuk Andro jött, majd Drop the Cheese egészen reggelig.

A szombat megint csak erősen indult, 9-től már az Irie Maffia dübörgött, akiket egyből a Akkezdet Phiai követett. Az Irie gyakran jár Kelet-Magyarországon, hozták a kötelező fergeteges hangulatot és bulit, úgy ahogyan azt tőlük megszoktuk. Egy ’Livin it easy’ –t azért hiányoltam kicsit, ha már a két csapat ilyen szépen összeért, ám a Kezdetes srácok pont lecsúsztak az Irie-ról, legnagyobb bánatomra. Az AKPH-s srácok főleg Pesten lépnek fel, Debrecen és térsége felé ritkábban veszik az irányt. Egész nyár alatt csak itt sikerült őket elkapnom, pedig három fesztiválra is benéztem. A koncert zseniális volt, a fényekkel rendkívül jól bántak. A sötétben induló, majd halvány szürkeségben előadott Budapestmód nagyon teli találat volt. Az újabb sötétség pedig már a Kis Kece dallamára jött el, itt azonban nem jött fény. Az egész Hisz Sztori „vakon” ment le, én kimondhatatlanul élveztem, pláne, amikor a tömeg szinte kivette a szót Saiid szájából. A Brainsnek ezután könnyű dolga volt, a mellette fellépő NKS elvitt néhány embert, ám annyian jöttek is még kintről. Colombo leadta a második koncertjét is, csökkenő lelkesedés nélkül, ugyan úgy végig ugrálta, törölközővel a zsebében, az egész koncertet. A bulit Ajkay Adam és Ludmilla zárta, ahogy számunkra a fesztivált is.

Summa summarorum

Összességében coolnak mondanám az egészet, de sajnáltam az első két nap ínségét, láthatóan beáldozva őket a húzó napok oltárán, ám mindenképpen látok benne potenciált, számomra évek óta kedves rendezvény. Lehet talán azért, mert nem 100000 ember megy keresztül a lábamon a három nap leforgása alatt, illetve alapvetően kedvelem az underground stílust és zenét, mely ugyan úgy megérdemel egy fesztivált, mint a reggae vagy a goa. A Kexxes srácok nagyon kitettek magukért, le a kalappal, a szervezést patikán megcsinálták, számunkra is végig segítőkészek voltak, úgy, hogy közben csak (fél)órákat aludtak. Észrevehető egy koncepcióváltás idén. Tavaly sokkal undergroundabb stílt vittek, például a Dope D.O.D.-vel, idén a magyar popularitással próbálkoztak. Kimaradt a Belga, Copy Con és külföldi húzónév, cserébe kaptunk Brainst, Irie Maffiát és Punnany Massifot. Nekem mindkettő bejött, ezután már csak az a kérdés, merre tovább jövőre?

Szöveg: Major Ádám
Képek: Hojcska Bálint