Vittorio Storaro kiállítás a Robert Capa Központban Robert Capa Központ, Budapest

A művész jelenlétében nyílt kiállítás a budapesti Capa Központban a legendás operatőr, Vittorio Storaro fényképeiből. A szinte festményszerű képeken saját filmes munkáiból, olykor több filmből is egyszerre „idéz” a háromszoros Oscar-díjas művész, aki olyan emblematikus rendezőkkel dolgozott, mint Francis Ford Coppola, Bernardo Bertolucci vagy Carlos Saura. A Writing with Light címet viselő, különleges gyűjteményes kiállítása összefoglaló módon mutatja be az alkotó filmoperatőri, fotográfusi világát. A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként nyílt, és június 25-ig látható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Vittorio Storaro festményeket és saját filmjeit egyszerre idéző képeiből nyílt kiállítás Budapesten: a háromszoros Oscar-díjas művész fia jelenlétében vett részt a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban tartott megnyitón. A képeken feltűnnek az olasz-amerikai operatőr legnagyobb munkái, az Utolsó tangó Párizsban, A kis Buddha, a Dick Tracy vagy az Apokalipiszis most egyes, olykor egymásra vágott kockái. De ami leginkább visszaköszön a képekről, az Storaro egyedi, művészi látásmódja: „vitális” operatőri koncepciójának lényege a fény és az árnyék, a tudat és a tudattalan, a férfi és a nő, a nap és a hold közötti egyensúly megtalálásáról szól.

„Magam is írónak érzem magam. Van, aki szavakkal, ecsettel, vésővel ír, én a fénnyel. Valószínűleg azért választottam ezt az utat, mert apám, aki mozigépészként dolgozott, egész életében arról álmodozott, hogy a vetített képek alkotója lehessen” – mondta egy 2008-as interjúban. Hosszú évtizedeken átívelő kutatásaiból született meg a Fénnyel írni című háromkötetes tanulmány, amely a festészet, a mozgókép és a fotográfia komplex viszonyát vizsgálja. Részben ennek a tanulmánynak a lenyomata a budapesti kiállítás is.

Az idén 77 éves, napjainkban is aktív operatőr 2013-ban Budapesten vette át a Magyar Operatőrök Társaságának (HSC) életműdíját. A díjátadó alkalmával a Balázs Béla-díjas és Európai Filmdíjas Koltai Lajos a következőképp méltatta a művészt: „Vittorio Storaro a filmművészet élő legendája, a legnagyobb varázslója a színeknek, a fényeknek, a kompozíciónak." Vittorio Storaro Writing with Light című kiállítása méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2015-ben Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr nagysikerű fotókiállításával nyitott, és amely az európai filmművészet legendás alakjait, nagy formátumú képalkotóit mutatja be a hazai közönségnek.

Storaro látásmódjára és művészetére nagy hatással volt, amikor találkozott Caravaggio Máté elhivatása című festményével. A fény-árnyék kontrasztjait oly jellegzetesen használó operatőr ezt a meghatározó élményt szemléletformáló momentumként említi: ennek köszönhetően még elmélyültebben kezdte tanulmányozni a művészettörténet nagy alakjait, kutatta Goethe színelméletét, vizsgálta a fény természetét és a fények-színek nézőkre gyakorolt hatását és szimbolikáját.

Végtelenül gazdag pályája során olyan emblematikus rendezőkkel dolgozott szoros együttgondolkodásban és alkotói szimbiózisban, mint Francis Ford Coppola, Bernardo Bertolucci, Warren Beatty, vagy épp Carlos Saura. Leghíresebb filmjei között olyan remekműveket említhetünk, mint az Utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár, Apokalipszis most, Bulworth, Oltalmazó ég, Tucker: The Man and His Dream, Ladyhawke és Tango. Három filmjét ismerték el Oscar-díjjal: az Apokalipszis most és a Vörösök mellett, az 1987-ben bemutatott Az utolsó császár című alkotásért vehette át az Amerikai Filmakadémia elismerését.

Sajtóanyag: BTF