Berlini kluboktól a spanyol sivatagig - Egy nyárhossznyi techno-túra emlékei Cikk

Vannak érdeklődők, vannak rajongók és vannak tiszta szívből fanatikusok. Ha elektronikus zenéről van szó, akkor Petes Varga Márk abszolút az utóbbiak közé tartozik, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy 2022 nyarán a nyakába vette Európát és olyan ikonikus eseményeket és helyszíneket látogatott meg és vett górcső alá, mint a német Nature One, az olasz Kappa Futur Festival, a holland Mysteryland, a spanyol Monegros Desert Festival, az olasz Cocoricò Riccione vagy a berlini Tresor és Berghain.

Ez a beszámoló azzal a céllal is íródott, hogy eloszlassa azt a mítoszt, miszerint milliomosnak kell lenni ahhoz, hogy külföldön fesztiválozzunk. Nem mellékesen szó fog esni a fesztiválok szervezettségéről, hangtechnikától az italárakig, illemhelyiségektől a szállásfoglalásig mindenről. Íme tehát a monstre beszámoló az élményekről, jó olvasást, merengést, nyárvárást és tervezést!

 

0. állomás: előkészületek

Mindennek az alapja a korai szervezés. Úgy is mondhatnám, hogy indokolatlanul korai szervezés. Példának okáért a legelső fesztivál belépőt 9 hónappal az ominózus esemény  előtt vásároltam meg.

Úgy vélem, hogy ennyi utazást apránként, kis lépésekben érdemes felépíteni:

A tervezett utazásokra a havi költségeinket figyelembe véve elsőként a belépőt érdemes megvenni. Egyrészt azért, mert ezzel a lépéssel mentálisan elköteleződünk a célunk felé, másrészt pénztárcabarát lépés is, hisz korántsem annyira megterhelő anyagilag, mintha mindent egyszerre akarnánk megvásárolni.

A repülőjegyeket is érdemes hamar megvenni, mert az áruk az idő múlásával emelkedik. Érdemes több légitársaság ajánlatát is áttekinteni és azon jegyeket a társasság hivatalos oldalán intézni. Sok olyan weboldal létezik, amik kedvezőbb alternatívát kínálnak, ugyanakkor semmilyen garanciát nem vállalnak és mind hallottunk olyanokról akik így a reptéren maradtak és harcolhattak a pénzükért.

Ez a szabály a fesztivál-, illetve klub belépőkre is érvényes, annak ellenére, hogy ma már vannak olyan 100%-ban megbízható oldalak, mint pl. a Ticketswap, ezt az opciót mégis inkább tartogassuk arra az esetre ha a választott esemény sold out futott.

Harmadik és egyben legfontosabb lépés a szállásfoglalás. Saját tapasztalat mondatja velem azt, hogy felesleges kivárni egy jobb ajánlatért. Ha kedvező az ár, csapj le rá! Kíváncsiságból leteszteltem, hogy a már két hónapja meglévő foglalásom mellé foglalok  ugyanazon a szállás helyen ugyanebben az időpontra hátha kedvezőbb áron sikerül. Nos, már csak az eredeti ár sokszorosáért lehetett volna foglalni. Szállásfoglalásnál két dolgot érdemes szem előtt tartani:

• Viszonylag közel legyen a rendezvény helyszínéhez valamint a reptéri transzportokhoz (busz-, illetve vasútállomás)

• Tisztaság. Érdemes átfutni az interneten a helyre  leadott értékeléseket

Amikor ezen alap pillérek állnak (szállás , belépő, repjegy), sincs okunk kényelmesen hátra dőlni, ugyanis gondolnunk kell a reptéri transzferekre és az úti cél országának tömegközlekedési lehetőségeire. Számolnunk kell a legrosszabb eshetőséggel is, de megfelelően felkészülten nem fog komoly gondokat okozni.

A telefonunkra mindenképpen töltsünk le olyan applikációkat, mint pl. Über vagy Bolt, ezen appok sok fejfájástól kímélhetnek meg minket, hiszen SOS helyzetekben olcsó és gyors segítséget kínálnak. Utazás előtt érdemes lecsekkolni, hogy az adott országban elérhetőek-e ezen szolgáltatások.

 

1. állomás: Kappa Futur Festival 2022, Torino (IT)

A hajnali órákban már úton voltam a reptérre, mert mottóm szerint inkább várakozzak néhány órát, mintsem lekéssem a járatom.  Utazásokra jó magyar szokás szerint mindig viszek néhány szendvicset magammal, amik a szállásom elfoglalásáig biztosan kitartanak. Már ezzel a lépessel lehet egész sok pénzt megspórolni.

Itt jegyezném meg, hogy az összes utazásomra egyedül mentem. Ebből adódóan és anyagi megfontolásból hotel helyett hostelben szálltam meg több országban is.

A torinoi reptérről kiérve összesen két opció áll rendelkezésre, amivel a belvárosba juthatunk, a taxi (25-30€), illetve busz (6,50€). Nyilván nem taxiztam. Fél órás légkondi mentes zötykölődés után megérkeztem a szállásom kerületébe, ahonnan kis séta után elfoglaltam azt. Egy igazán hangulatos, igényes és rendezett hostelt sikerült foglalnom.

Rövid pihenő után elindultam a Városi Közpark, Parco Dora felé, amely többek között Autókiállításnak is helyt ad, most viszont méregdrága autók helyett bulizó tömeg töltötte meg azt.

A 20-25 perces séta a szállástól a helyszínig rövid időn belül utcai parádévá alakult, ahogy a fesztiválra tartó tömeg egyre inkább egybeolvadt. A jó hangulat ki is tartott egészen addig, amíg a „B” kaput el nem értük, itt ugyanis feltorlódott a tömeg, mivel a biztonsági személyzet először csupán 2-3 embert engedett át, amivel nem is lett volna gond, ha nem a 35 fokos, árnyék nélküli tűző napsütésben, heringekként kellett volna kivárnunk a sorunk. Visszatetsző szervezési hiba, ami akár veszélyes is lehet.

Ezen a kapun kb. 15-20 perc alatt, félig kiszáradva jutottam át, ezután még két ellenőrző pont volt, a motozás és a jegyellenőrzés, de ezeken már gyorsan túljutottam, ahol egy nagy üres terület után feltűntek az ikonikus acélpillérek, amelyek a Parco Dora és egyben a KAPPA jelképei. Izgatottságom azonnal a Main Stage-hez vezett, a “vásárcsarnok tetõ„ élőben igazán grandiózus látvány. Hihetetlen összhangot ad a beton és acél oszlopok sokasága eme zöld környezetben.

A fesztiválnak összesen 4 színpada van, két fõ (Jäger és Futur) és két kisebb (Dora és Latz). színpad. A két kisebb stage fák és bokrok ölelésében, zöld környezetben kapott helyet, a Futur stage-nek viszont olyan hangulata volt, mintha egy sivatagi fesztiválon járnánk a felszálló por már-már köd hatást keltett. Sokaknak, köztük nekem is csak pólóinkat maszk-ként az arcunkra kötve tudtuk elviselni hosszútávon. A Stagek jól mutatnak és változatos környezetben terülnek el. Nem mellesleg olyan fellépőknek adtak otthont, mint Danny Tenaglia, Tale of us, Carl Cox, FJAAK, Ben Böhmer és még sokan sokan mások.

Étel és Ital

Többnapos fesztiválokon megszokott a sokszínű étel- és ital kínálat, itt viszont ez nem valósult meg. Kettő opció közül, hamburger & sült krumpli menüben (12,50€) illetve külön-külön (6€ és 9€) lehetett választani. Hatalmas adagokat senki se képzeljen el.

A nagyobb eseményeken megszokott az is, hogy ingyenes ivóvizet biztosítanak a szervezők, főleg a melegre való tekintettel. itt sajnos ez sem nem valósult meg, viszont több vízpermet pont várta a közönséget. Vizet palackozott formában (0,5) 3€-ért lehetett vásárolni pultoknál ahol a nagy tömeg ellenére viszonylag gyorsan folyt kiszolgálás. Red Bull 5€, sörök márkától függően 5-7€, nyugat-európai fesztivál viszonylatban ezek átlagos árak. Szóval semmi szemöldök ráncolóval nem találkoztam.

Visual & Hang

Az összes stage-re igaz volt az, hogy igényes és jól mutat, viszont megsem próbálták túlzásba vinni az arculatot és a fénytechnikát, ami tökéletesen működött azon jelmondat szerint, hogy a kevesebb, több. A kiváló minőségű hangtechnikáról nem is beszélve. Kristálytiszta hang minden színpadnál, külön megemlítendő, hogy egy percig sem aggódtak a magas decibel okozta „zaj-szennyezéssel”. Összességében egy igazán remek fesztivál a KAPPA FUTUR, kiváló helyszínen, profi szervező csapattal es 17 éves fesztivál pályafutásom legjobb közönségével volt szerencsém együtt táncolni.

Értékelés: 9/10

A két nap teljes költsége: repülőjegyektől az utolsó kávéig összesen 105.000 Ft-ba került és örök élménnyel lettem gazdagabb.

 

2. állomás: Tresor, Berghain és Loveparade 2022, Berlin (DE)

Az abszolút sima és zökkenőmentes landolásom után vonatra pattantam Berlin belvárosa felé. Indulás előtt váltottam egy három napra érvényes jegyet, ami tartalmazza a reptéri vonat/ busz utazást és korlátlan tömegközlekedést jogosít Berlinen belül. Ez 39€-ba került, ami akkor lett volna jó üzlet, ha használom is. A 3 nap alatt összesen egyszer szálltam buszra. Ezt hívják tanulópénznek.

Miután megérkeztem a Potsdamer Platzra gyorsan szemügyre vettem a város látványoságait,  a Brandenburgi Kaput, a Tiergartent és  agy a Berlini Fal maradványait.

Röpke városnézés követően utam a szállás felé vettem amit gyalog könnyedén el is értem. Ez a hostel különösen jó designnal rendelkezett. Mindenki egy privát, elszeparált „űrkapszulában” kapott helyet, amelyek ajtajai kék fénnyel világítottak a sötét folyosón. Csillagos ötös koncepció! A „cellák” belseje is rendkívül futurisztikus, légkondicionált es kényelmes. Nem mellesleg a kultikus techno klubok bejárható távolságon belül vannak.

Néhány órát az űr cellámban pihenéssel töltve készen álltam belemerülni a „hírhedt” berlini éjszakába. Első estém a legendás és ikonikus techno klubba, a TRESORba vezetett, amely éjfélkor nyitja kapuit. Én nyitás előtt kb. 5 perccel érkeztem, már ekkor viszonylag hosszú sor várt.

Berlinről tudni illik, hogy akár hosszú órákat is sorban állhatsz és még az előre megváltott jegy sem garancia a bejutásra. Közel 20 perc várakozás után elértem a biztonsági személyzetig, akik látszólag kétkedve fogadták belépési szándékomat. Kérdésekkel kezdtek el bombázni, mint pl. honnan érkeztem, ki miatt vagyok itt, melyik is az a Dj, aki miatt be szeretnék jutni. Ez furcsán hangozhat, viszont bevett szokás az ottani kluboknál, hogy ha azt sem tudod, ki a fellépő, akkor bizony nem mehetsz be. Bejutásomat igencsak megkönnyítették azok a srácok, akik úgy gondolták, párbajra invitálják azt a kidobót, aki visszafordította őket és nemmel szavazott a bejutásukat illetően. Komolyabb csetepaté természetesen elmaradt, én pedig bebocsájtást nyertem a várva-várt TRESORba.

A klub 1991-ben egy földalatti páncélteremből Európa és a világ egyik legikonikusabb underground helyszínévé vált. A hely olyan, mintha egy atom bunkerben sétálnál, zegzugos kültermekkel és maga a páncélterem. A techno szerelmeseként ez a hely nekem Mekkát jelentette.

Aki Berlinbe készül, az jobb, ha felkészíti magát mindenre IS. Magamat sokat látott embernek tartom, de amikor egy közel két méter magas zömök Úriember áll melletted, aki kizárólag egy pár cipőt visel, ott az én szemem is elkerekedett. A TRESORnak van egy sötét terme is, ami rusztikus fém lengőajtóval van elkülönítve. Igen, benéztem… a többit a fantáziátokra bízom, annyit mondok, nem sakkoztak a bent lévők…

Az italárak hasonló skálán mozognak, mint az előző hétvégi fesztiválon. A közönség nyitott és elfogadó, ami a legtöbb underground közösségre jellemző.

A hely atmoszférája, közönsége és minőségi elektronikus zene iránti elhivatottsága és történelme méltán emeli a legjobbak közé.

Minden szempontból 10/10

Reggelig tartó mulatozás után ideje volt visszatérni a szállásra, mert még sok minden várt rám aznap. A szállásom most is úgy választottam, mint minden esetben, legyenek éttermek és legalább egy szupermarket a közelben. Nagyon hasznos tud lenni még akkor is, ha a hotelnek van konyhája.

Táplálékbevitel után a cél legendás Loveparade volt. Voltaképp ez volt a berlini túrám fő célja, tudnivaló, hogy ez rendezvény  anno túl nagyra nőtt és emiatt tragédiába torkollott.  Ami végül a parádé beszüntetését jelentette. Fénykorában több mint 1,5 millió ember táncolt és vonult a kamionok mellett.

2021-ben Dr.Motte, a Loveparade atyja úgy döntött, elég a hallgatásból és újraéleszti Berlin legnagyobb szabadtéri eseményét. Új néven 2022 nyarán le is zajlott 300.000 ember jelenlétében a Rave the Planet Parádé. Olyan régi motoros legendák zenéltek a kamionokon, mint Westbam, Kai Tracid, Nakadia, Dr. Motte, Slam, vagy Harvey McKay.

A vonulás 9 megállójából 2 érintette az eredeti Loveparade útvonalát is. Eme rendezvényt főként tüntetés jelleggel szervezték, azon okokra reflektálva, hogy védje a techno kultúrát, amit egyébként az UNESCO világörökség részévé tette, másodsorban a művészek védelméért, többek között a COVID lezárások által keletkezett károkért, amelyeket a klub- és éjszakai élet szereplői szenvedtek el.

Békésen és kulturáltan haladt a tömeg a Loveparade jelképévé vált Tiergarten Győzelmi Oszlopa felé hangos és változatos ütemek kísértében. Sajnálatos módon végül nem foglalhattuk el a Győzelmi Oszlop körforgalmát, ami maga a vonulás célállomása  is volt mert a rendfenntartók úgy ítélték, a tömeg tömörül és nem hajlandó eloszlani, így kb. 100 méterrel és 1 órával a cél előtt feloszlatták az eseményt, ami a múlt árnyékát tekintve érthető. Úgy gondolom, jól döntöttek, hiszen első a biztonság, így tehát a csalódottság apró foltjával, de annál szebb, életre szóló élményekkel tértem vissza a szállásra, ahol is pontosan annyi időt töltöttem, amíg lezuhanyoztam és átöltöztem, hisz várt rám még egy gyöngyszem, ez pedig nem volt más, mint a ….

BERGHAIN

A világ legexkluzívabb és egyben leghíresebb klubja volt a legtávolabbi pont a szállásomtól. 45-50 perc séta után az épületnek csupán a sarkát, viszont a várakozók sorának végét már messziről  láttam.

Ahogy a TRESORnál, úgy itt még inkább igaz, hogy semmi sem garantálja a bejutást. Ez is az egyik érdekessége a helynek. Itt nem számít, ki vagy, mennyi pénzed van, ha a security azt mondja nem, akkor oszolhatsz. Olyan személyeket is elutasítottak már a belépésnél, mint Felix da Housecat, vagy a Tesla multimilliárdos atyja, Elon Musk.

Vannak íratlan szabályok, mit vagy mit ne csinálj, ha szeretnél bejutni. Ilyenek pl. viselj márka nélküli fekete ruhát, ne érkezz egyedül vagy nagyobb számú csapatban és a sorban állóknak nincs beszéd, hangoskodás, mert automatikus elutasítás jár érte. Nos, én ezek közül összesen egyet tartottam be, feketében érkeztem.

Nyitás előtt értem a sor végére, ahol is az utánam érkező lengyel srácokkal szóba elegyedtem azzal a céllal, hogy hadd társuljak be hozzájuk harmadiknak, mivel egyedül biztosan nem fognak beengedni. Gyorsan nemleges választ adtak, mondván, ők négyen érkeztek és tegnap nem jutottak be sem a TRESORba, sem a BERGHAINba és most 2-2 csapatra oszlottak, hogy így növeljék az esélyeiket. Mondták, hogy nekem egyedül is jó esélyem van, ne izguljak.

Beletörődve folytattam a további másfél órás sorban állást, közben egy jót beszélgettem az egyik egyikükkel az élet nagy dolgairól.

Ahogy egyre közelebb értem az ajtóhoz, annál inkább nem érdekelt, bejutok-e vagy sem, ez köszönhető volt az előző napi masszív menetelésnek, amitől annyira fáradt voltam, hogy úgy voltam vele, maximum alszom egy jót a hostelben, úgyis rám fér.

A bejáratot elérve a biztonságiak feje vett engem górcső alá. Kérdezte, egyedül érkeztem-e, honnan jöttem és ehhez hasonló rutin kérdéseket. Minden válaszomra kb. nulla reakció volt a válasz és méregetés, aminek a célja vajon ide illek-e én. Aztán a szeme megakadt a karomat díszítő tetoválásokon, amik techno klubok és fesztiválok logóinak sokasága, az én személyes gyűjteményem. A legikonikusabb, illetve számomra a legrelevánsabb események, amit eddig volt szerencsém átélni.

Mivel én nem beszélek németül, így angolul folyt a kérdezz-felelek, viszont amint rápillantott a tetoválásokra, odaszólt a többi portásnak németül, rám nézett és bement. Én ott álltam enyhén kínosan érezve magam fáradt közönyös tekintettel az arcomon és úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás az osztály előtt amikor felelni kell. Közel két perc után kijött egy eddig nem ismert szekus, körbe nézett, majd rám és kérdezte a társait, hogy a srác (én) el lett-e küldve? Hangzott a nem a többi őrtől. Akkor irány be, mondta és már bent is voltam. A sors iróniája, hogy a mögöttem álló lengyelek ismét el lettek küldve. Kereshettek másik bulit, vagy újra beálltak a sorba bízva egy jobb ítéletben? Ezt már sosem tudjuk meg…

Betekintés a BERGHAINba:

A szinte értelmetlen motozáson túljutva, mert ezzel az erővel egy páncélöklöt is be tudtam volna csempészni, a jegy és karszalag fülkéhez irányítottak. Ott 22 euró megfizetése után rád kerül a bebocsájtást jelentő karszalag. A létesítmény több szintből áll, szám szerint három. Az első szint The Lab, ami az én ott tartózkodásom idején üresen állt. A fő szint maga a BERGHAIN és fölötte egyel a Panorama Bar.

Belépéskor azonnal a ruhatár és snackbárnál találtam maga, mindenki lázasan cserélte öltözékét, majdnem semmire, illetve felnőtt filmekből ismert bőr és latex kiegészítőkre, ami nem meglepő tekintve, hogy eredetileg fétis klubként nyitotta meg kapuit és csak pár éve vált kultikus techno helyszínné.

A lenti rész inkább tűnt chillezős zónának, mintsem dancefloornak. Magas betonoszlopok és egy robosztus lépcső vezet fel a fő szintre. Személy szerint én sosem néztem utána, hogy is nézhet ki a hely belülről. Már csak azért sem, mert a berlini klubokban szinte kivétel nélkül tilos a fotózás vagy a videókészítés, így úgysem kaphattam volna teljes átfogó képet a helyről, de főleg azért nem, mert magam akartam felfedezni az épület minden zeg-zugát.

Maga a Berghain szint meglepően kicsi, pár száz főt képes befogadni. Az én képzeletemben nagyobb, tágasabb tér alakult ki. Csalódásnak viszont közel sem mondanám. A DJ pult a terem végén kapott helyet tökéletes rálátással a tánctérre és a felvezető lépcsőre, a táncteret négy hatalmas hangfal együttes öleli körbe, olyan képet festve, mint egy rituálé helyszíne. A fénytechnika, ami igazán minőségi és modern, közvetlenül a közönség fölött kapott helyet ezzel keltve furcsa kettősséget, ötvözve a modern technikát dark posztmodernitással.

A Panorama Bar sokkal színesebb és lágyabb ütemek szólnak a fémtölcsérekből. A bohémabb rész is ott kapott helyet. Az ember könnyen egymás kedvére tévő párokba botlik a külön erre a célra kialakított szex fülkéknél. Aminek csak a tánctérre néző oldala zárt. A BERGHAIN egyébként is ismert orgiáiról és napokig tartó szex partikról. Úgyhogy itt mindenki megtalálja a számításait.

A Dj-k játéka a hangtechnika és vizuális élmény, foglaljon az utóbbi mindent magába, csillagos ötös volt nálam. Mindvégig hozta a hely a korábban elképzelt szintjét; a sötét “alvilági” techno party. Nagy élmény volt.

Árakról sajnos nem tudok többet, mint hogy egy kis üveges ismeretlen márkájú Cola került 4€-ba. Az est további részében én az ingyenes vízcsapokat vettem igénybe és 6€-ért ettem továbbá 2 csokit.

Reggel a BERGHAINből távozva nekem már csak egy megérdemelt alvás és a hazaút maradt. Három napot töltöttem a techno világ fővárosában és igazán szerencsésnek mondhatom magam, hisz ebben a szubkultúrában nem tudnék ennél rendhagyóbb és legendásabb hármast összehozni.

Berlin összegzés: 12/10

Teljes három nap, a legapróbb költségekig összesen 167.000 Ft-ba került.

 

3. állomás: Rimini Beach Arena & Cocoricò Riccione, Rimini és Riccione (IT)

Egy héttel a berlini események után az utam ismét Olaszországba vezetett. Most azonban tengerparti hűs szellők és üveg piramisok földje vonzott ide.

Már a repülőgép ablakából láttam úti célom tárgyát. Közvetlen az üvegpiramis mellett szálltunk el. Közel 10 éve dédelgetett álom tűnt karnyújtásnyira elérhetőnek. A hosszas várakozás egyik fő oka, hogy a Cocoricó hosszú évekre bezárta kapuit, úgy tűnt, végleg. Majd 2019-ben jött a hír, visszatér a legendás piramis. Mondanom sem kell, 2020 lett kitűzve az újra nyitás évének. Nem volt túl szerencsés.

Idén viszont gőzerővel dübörög a hely, viszont ne szaladjunk ennyire előre.

Négy napos üdülésemet egy csipet technoval bolondítottam meg. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt pontosan fordítva terveztem és a techno utazásba csempésztem némi pihenést.

Rimini Beach Arena

Megérkezve a világ talán legkisebb repterére, legalábbis én ennyire pici helyen sosem landoltam ez előtt, már tudtam a rossz idő árnyéka is kizárt. Ragyogó nyári idő fogadott. A repteret elhagyva azonnal a tengerpart felé vettem az irányt, ami 20 perc sétára van San Marino/Rimini leszállópályától.

Tábort verve a parton 2-3 órás fürdőzés és napozás volt az utazás jutalma. Párszáz méterre onnan, ahol én voltam látható volt a nagyszínpad, első állomása az itt tartózkodásomnak.

Minimalista módján kizárólag egy hátizsákkal érkeztem. Fürdőzés után célba vettem a Beach Arenát, ott a biztonsági személyzet kidobatta velem a holmim felét (költői túlzás) mondván szúró-vágó eszköz, semmi pótolhatatlan nem veszett kárba, így nem is láttam értelmét ellenkezni. A Stage közvetlenül a tengerparton kapott helyet echte, hamisítatlan Beach Party.

Akinek az elméjében az a kép él, hogy egy homokos tengerparti bulinál nincs jobb a világon, az ébredjen fel. Nem, nem az.

Jól néz ki, hangulatos, viszont hosszú órákat a homokban táncolni és közlekedni egy rémálom. Hozzávetőleg 5x annyira megterhelő, mint füvön, vagy betonon.

A Stage nagy és látványos volt, de semmi olyan, ami belevésődne az emlékezetedbe. A hangtechnikával sem volt minden rendben, azon a szinten értve, hogy a művész urak és hölgyek ódzkodtak a decibel számon emelni. Nyilván a lakosságra való tekintettel, de akkor is kissé visszatetsző.

Az esemény további fényét az sem emelte, hogy ibizai árakon mérték az italokat. Egy 0,5L-es víz 5€, Red Bull vagy kisüveges sör 10€-ba került. Nem említve a világ legostobább fizetési szisztémáját, ami úgy nézett ki, hogy két kasszás közvetlen egymás mellett áll ez generál két sorban álló tömeget. Az egyik pénztárostól tudsz venni egy papír jegyet, amivel átállsz a másik sorba és ott kivárva az időd, kérhetsz ezért a papír fecniért inni magadnak. Sosem fogom megérteni, mi  szükség volt erre.

Kanyarodjunk át a DJ-kre. A Line-up igazán mainstream volt, olyan előadókkal töltve, mint a Drumcode feje, Adam Beyer, Amelie Lens és Charlotte de Witte. Őszinte leszek, nálam ezek a nevek még a Top20-ba se férnek bele és itt sem javítottak a pozíciójukon. Nem mondhatnám, hogy borzasztó volt, de nem nekem szólt. Érződött minden fellépő játékán, hogy negyed gőzön mennek.

Ez a Beach Party nekem 5/10  …az elszállt árak, döcögő, takaréklángos szettek és a hangerő hiánya ennyire juttatta.

Cocoricò Riccione

Letörve egy csöppet sem voltam, hiszen a fő műsorszám még hátra volt. Rövid séta után leintettem egy taxit, mivel a két esemény közötti táv több, mint egy óra sétát jelentett volna. Sem időt, sem energiát nem akartam vesztegetni, hisz a klub éjjel 1-től mindössze reggel 7-ig tartott nyitva

Taxival 15 perc alatt értünk oda, amiért 35€ volt a sofőr jutalma. Én sokalltam, de mit lehet tenni, ez van és kész.

A hely már kívülről is impozáns. Viszonylag nagy kültéri parkolóval és dohányzóval találkozhatunk először, ami a bejárathoz vezet minket.

Maga a komplexum egy vidéki pici városnak a dombtetőjén foglal helyet, igazán szép itáliai vidéken. Belső és külső designon látszik, hogy a szervezők nem sajnálták a pénzt, már-már luxus szórakozóhely látszatát kelti és valahol az is: az árak azonosak itt is, mint a beachen és a remek fizetési system sem maradhatott el.

Az üvegpiramisban bent állni számomra különleges élmény volt. Az olasz közönség itt sem hazudtolta meg magát, igazán jó hangulatot keltve egész éjjel még úgy is, hogy a klub már-már veszélyesen túlterhelt volt és ennek tetejébe kint a dohányzóban közel ugyanakkora tömeg pihent és várt, hogy újra bejusson. Ez egy hatalmas fekete pont a szervezőknek. Ekkora helyre ennyi fiatalt, zömében 20 éveseket beterelni könnyen fordulhat tragédiába. Hál’ Istennek semmi ilyesmi nem történt.

Hang és Visual:

Fénytechnika kiváló és egyedi. A piramis üveg falán cikázó fények nem minden napiak. Vizuális élményre panasz nem lehet és az, ahogy a pirkadat megtölti a táncteret fénnyel az ablakokon keresztül az igazán rendkívüli látvány. A hangtechnika Void , szerintem ez mindent elmond.

Összegzés: drága, túlzsúfolt, kiváló hang és vizuál, legendás hely

10/10, mert a 4 nap összességében nagyon megérte és egy percet sem bánok, amit ott töltöttem. Rimini és Riccione továbbá csodaszép, szimpla pihenésre és kirándulásra is kiváló célpont.

Minden költséget összesítve ez az utazás 186.000 Ft-ba került.

 

4. állomás: Monegros Desert Festival 2022, Désert de Monegros (ESP)

Kár is volna tagadni, hogy ez volt számomra a legjobban várt esemény idén. A MONEGROS nagy múltra tekint vissza különleges helyszíne és mindig impozáns line-upja emeli a top fesztiválok közé. Csakúgy, mint a LOVEPARADE és a COCORICÓ, 8 év hallgatás után tért vissza, nem is akárhogy.

Beszámolóm kezdetén említettem azt, hogy volt egy jegy, amit 9 hónappal az esemény előtt megvettem. Nos, ez a MONEGROS volt. Nem volt kérdés bennem ezzel kapcsolatban. Ha a MONEGROS visszatér, nekem ott a helyem. A techno szerelmeseinek úgy gondolom nem kell bemutatni Spanyolország egyik legnagyobb fesztiválját.

A visszatérés Fraga és Zaragóza között elterülő, nevét is adó Monegros sivatagban került megrendezésre. A világ több, mint 80 országából érkeztek emberek és nem meglepő módon a szervezőknek sikerült minden jegyet eladniuk. A line-up olyan nevekkel volt tűzdelve, mint Richie Hawtin, Ben Sims, Oscar Mulero, Laurent Garnier, Busta Rhymes vagy Fjaak. Így 55 ezren táncoltunk újra együtt a sivatagban.

Az is jól mutatja a fesztivál páratlan sikerét, hogy úgy tudott sold-outolni, hogy ugyanazon a hétvégén került megrendezésre az Awakenings és a Tomorrowland is.

A szervezők nem bíztak semmit a véletlenre. 11 színpaddal tértek vissza, név szerint: Elrow, Open Air, Techno Cathedral, Industry City, El PAjar, The Moon, The Club, El Corral, Green Light Corner, Artist’s Village és Mainstage Sound System Temple amik közel másfél kilométeres helyen területek el.

A színpadok hangszerelése is kivételes. Techno Cathedral kapott Lacoustics 8 Array K3, KS28 összesen 1 millió watt’s arzenált. A Sound System Temple pedig Clair Brothers C15, C12y 1.4 millio wattos szörnyeteget.

Olyan meglepetésekkel is készültek, mint a The Club ami egy kibelezett Airbus A330 utasszállító gép volt és random secret 1 órás szetteket játszottak itt. Tehát fogalmad sem volt, kik zenélnek épp a gép belsejében, amíg be nem jutottál. Én Laurent Garnier setjét csíptem el ott. Vagy az Elrow, akik konkrétan minden őrületüket és összes látványosságukat bepakolták, hogy elkápráztassák a MONEGROS közönségét.

Az Artists Village ahol akar Richie Hawtinnal vagy Busta Rhyms-al is együtt sörözhettél. (Ez a area kizárólag VIP jegy megváltásával volt elérhető.)

Külön kiemelkedő volt The Industry City Complexum. Ami teljes egészében industrial alapra épült, rakodó konténerekkel körbe zárt stagek graffitykkel díszítve, lángszórókkal a tetejükön és még egy gördeszkás félcső pályának is helyet adott. Kreativitásban nem volt hiány.

Szóval, a helyszín, a linep-up, a színpadok, a visual és hangtechnika magas iskolai szint. Akkor ugyan mi romolhat el? Nos, majdnem minden más…

Transzport és belépés:

Mivel a fesztivál konkrétan a semmi közepén van, így kizárólag autóval vagy shuttle buszokkal lehet megközelíteni. A Zaragozától tervezett 1,5 órás buszút végül 3 órásra sikerült, hála a helyi rendfenntartóknak, akik káoszt teremtettek az autópályán és mindenkit eltereltek a világ végére. Visszafelé pedig maga a busz társaság hagyta főni a napon azt a pár ezer embert., akik órákat vártak a hazajutásra. ...Mondhatjuk, hogy a transport egy rémálom volt.

A következő agyeldobás a beléptetésnél jött szembe. Több ezer fesztiválozó heringekként próbálták magukat közelebb préselni ahhoz az egyetlen biztonsági személyhez (a kb. 5-ből), aki  ki volt állítva az adott szektor motozása céljára. Ez egy 45 perces mutatvány volt. A 3 millió fokban.

A helyszínen:

Bejutásomat követően a ruhatárhoz siettem, ahol is 10€-ért tárolták a táskámat egész a fesztivál végéig. Fair Enough. Igen ám, de nekem 10 órával később szükségem volt a hordozható töltőmre, amire több, mint 1 órát vártam a 4 méter hosszú sorban. A pultban álló személyzetnek halvány lila fingja nem volt arról, mi folyik körülöttük, bolyongtak táskákat keresve, mint a chemotoxos legyek. Látszott rajtuk, hogy elvesztek. Volt, amelyik sírva fakadt. Mikor sorra kerültem, közölték, hogy a táskám elveszett…

Körülnézve nem is csodáltam, mert minden rendszerezés nélkül voltak a táska hegyek egymás hegyén-hátán. Közöltem a hölggyel, fussanak neki még egyszer. Meg is lett.

Kivettem, ami kellett és visszaadtam. Semmi gond, mondta, ez újabb 10€ lesz. Ott elszakadt a cérna úgy, hogy még az őröket is elküldtem melegebb éghajlatra. Még ők is elismerték jogos felháborodásom. Ennyire alkalmatlan csürhét én még sosem láttam. Kb azért voltak csak ott, hogy meglegyen a minimum létszám.

Az ételstandoknál sem volt jobb a helyzet. Itt ellenben a KAPPAval változatos ételkínálat fogadott. Pizzától a jégkrémig volt minden. 5 és 10€ között, szóval ismét semmi szemöldök-ráncolóval nem találkoztam.

A 2-3 kihelyezett water-pointok hamar elestek, a sivatagi melegben elözönlötték az emberek és a víznyomással is gondok voltak, így éveket állhattál sorba itt is. A mellékhelyiségek tisztasága pedig kritikán alulivá vált úgy a hatodik óra után. Szóval, akadt baj bőven.

Mindezek ellenére életre szóló élmény volt a sivatagban táncolni. Ahogy Techno Cathedralnál ért a napfelkelte, a változatos és lenyűgözõ színpadok, hang- és fénytechnika, Top line up, kiváló szettek, szuper közönség, mind-mind eltörpítette a negatív tényezőket, mintha nem is lettek volna.

Csak ajánlani tudom. 22 óra non-stop sivatagi őrület, a legnagyobbak között a helye, nem kérdés.

Mindent összegezve, szakmaian: 8/10, fesztiválozóként pedig: 11/10

3 nap Spanyolországi csavargás es 1 nap fesztivál teljes költsége: 180.000Ft volt

Kipihenni a sivatag fáradalmait nem volt idő. Három nappal későn egy újabb különleges hely várt rám. Így hát ismét repülőre pattantam Németország felé…

 

5. állomás: Nature One 2022, Kastellaun (DE)

Ez a fesztivál is -csak úgy, mint a MONEGROS, szintén az Isten háta mögött, egy különleges helyen kerül megrendezésre minden évben, ez pedig Pydna.

Pydna egy elhagyatott NATO rakétabázis, még a hidegháborús időkből.  NATURE ONE itt kap helyet 1997 óta és olyan neveket vonultat fel évről-évre, mint Sven Väth, Paul van Dyk, Mauro Picotto, Eric Prydz, Aka Aka vagy Richie Hawtin.

A kétnapos fesztivált kizárólag autóval lehet megközelíteni Hahn repülőtérről. Az egyetlen taxi, amit találtam, 50€-ért szállított el. Nem mondanám olcsónak, de hát a muszáj nagy úr. A beléptetés két lépcsőben zajlik, motozás és jegyellenőrzés. Easy & Smooth.

Profi csapat fogad a kapuknál szóval hamar átjutottam. A precizitás és gyors kiszolgálás jellemző volt a teljes fesztiválra, sőt még kedves szavak is jártak mellé, úgyhogy igazán jó gárda fogadja a partyzni vágyókat. A fesztivál 22 helyszínén 350 dj szolgáltatta a jó élményt. Acidtől a Hardstyleig, Technotol az EDM-ig itt volt minden.

Én személy szerint a kevesebb több híve vagyok. Úgy gondolom, ez a fesztivál lényegesen túl lett pakolva sátrakkal és színpadokkal. Sajnos bizonyos pontokon emiatt össze hallatszottak a színpadok és a kajáldák rengetege miatt inkább érezted magad egy német kolbász fesztiválon, mintsem elektronikus zenei fesztiválon.

A helyszín maga egészen kiváló. A Dj-k bunkerekben vagy éppen dombtetőkön szolgáltatják a jobbnál-jobb ütemeket. Az erdő széli színpadok és hatalmas cirkuszi sátrak szintén helyet kaptak. A Main Stage  open air floor kitűnik mind közül. Hatalmas fémszerkezet a világ minden vizuális effektjével tűzdelve a rakétabázis leglátványosabb eleme, efelől nincs kétség.

Itt kerül továbbá megrendezésre a híres Nature One INC. Live show és az elmaradhatatlan tűzijáték is.

Ez a fesztivál nem igazán mondható olcsónak. Itt költöttem a legtöbbet fesztivál keretein beül. Túlzsúfoltsága és valószínűleg az én kimerültségem okán ez volt a legkevésbé élvezetes rendezvény, amin részt vettem idén nyáron.

Profi szervezés, kissé egyhangú visual, hang úgyszintén felejthető, nagyon izgalmas helyszínnel: 6/10

Két nap teljes költsége 110 000Ft volt.

 

6. állomás: Mysteryland 2022, Hoofddorp (NL)

A nyár utolsó útjára Hollandia felé vettem az irányt, egészen pontosan Amszterdamba. Mivel ez már a sokadik utam a bűnös városba, így vannak bevált helyeim szállást illetően vagy akár coffee shopról legyen szó. Amszterdamról tudni kell, hogy nagyon drága tud lenni, ha nem figyel az ember. Én magam is számtalanszor elszámoltam magam és volt fejfogás a túra végén. Most azonban felkészülten érkeztem és kíváncsian vártam, mit tartogat a Rejtély-ország számomra…

Itt tartózkodásom második napján buszra szálltam Hoofddorp városa felé, ahol is a MYSERYLAND kap helyet évről évre. A város széli vasútállomáshoz közeli hotelénél várt a fesztivál külön buszjárata. Mindenképp érdemes jegyet venni rá, hisz gyors és olcsó módja a helyszín megközelítésének. Oda-vissza út 9€-ban került.

Csakúgy, mint a buszút, a beléptetés is gyors és zökkenőmentes volt. A fesztivál egy hatalmas parkban, Haarlemmermeers Bos-on terül el. A stagek gyönyörű helyszíneken tavak mellett, fáktól elzárt erdőkben lettek felépítve. A Q Dance Stage, ami a hardstylenak ad otthont, az egyik leglátványosabb színpad, amit idén volt szerencsém látni.

A Cocoon Stage közvetlen a tó partján, fák között igazán hangulatos tánctérnek bizonyult, főleg a naplementében. Mégis a hely igazi különlegessége a pici, rejtett színpadok, ahol füsttel és kristályokon átszűrődő napsugarak a szivárvány minden színében pompázva keltenek igazán lélegzetelállító atmoszférát.

Vagy éppen az amerikai filmekből jól ismert pirosra festett pajta stage, ahol groteszknél groteszkebb lények táncolnak. A traktorozó bagoly-csirke emberek igazán vicces látvány volt.

Kiemelkedő továbbá az is, hogy mekkora hangsúlyt helyeztek a hulladék újra hasznosításra a szervezők és a tisztaságra. Ennyire tiszta és jó illatú fesztivál wc-ket én még soha nem láttam. Makulátlanok voltak végig.

Hang és látvány úgyszíntén kiemelkedő ezen a fesztiválon. Nem olcsó, viszont sokat kapsz cserébe. Tekintve, hogy ez a fesztivál főleg EDM és Hardsylera épül, ami egyáltalán nem az én világom mégsem tudok negatívumokat felhozni ellene. Mindenkinek érdemes eljönni ide. Világszintű szervezés kulturált és gyönyörű helyszínen.

Páratlan étel és ital választékkal, szórakozási lehetőségekkel és látnivalókkal, nem is kaphat mást, mint: 10/10

Ezzel a remek három nappal tökéletesebb nyár zárást nehezen tudnék elképzelni. Amsterdam őrülete és a Mysteryland magas színvonala méltó zárása az én beszámolómnak is. Csoda egy nyár volt sok felejthetetlen élménnyel tele.

* * *

Amennyiben az itt olvasottak tetszettek és szeretnél Te is ilyen élményekkel gazdagodni, látogass el Rave/Pal hivatalos Facebook oldalára, Vagy írj e-mailt a rave.pal.co.uk@gmail.com címre

Külföldi fesztiválok és nagyobb rendezvények utazásának teljes lebonyolítását vállaljuk!

* * *

Nyitókép: Monegros Desert Festival

Fotók és sztori: Petes Varga Márk