Bellini kalóza november 6-án a Müpában Cikk

Tíz esztendő – tíz opera: a korai romantika Mozartnál is rövidebb életű, ám nagy hatású itáliai mestere, Vincenzo Bellini (1801–1835) teljes zenés színpadi termése egyetlen évtized leforgása alatt, 1825 és 1835 között keletkezett. Leghíresebb művei a Norma, A puritánok és Az alvajáró, de a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar koncertszerű előadásán felcsendülő ritkaság, A kalóz gazdag dallamvilága és fordulatos cselekménye is feltétlenül megérdemli a figyelmet. A bel canto repertoár különleges gyöngyszemének szerepeit nemzetközi szólistagárda alakítja, a karmester Dinyés Dániel.

A Nemzeti Filharmonikusok műsorpolitikájának szerves része, hogy a zenekar és a vele szimbiózisban működő kórus kiváló szólisták meghívásával újra és újra zenés színpadi művekkel is kedveskedik közönségének. Különösen izgalmas élményeket kínál a ritkaságok felfedezése. A huszonhat éves Vincenzo Bellini (1801–1835) kétfelvonásos operája, A kalóz (Il pirata) 1827 októberében, a milánói Scalában került először közönség elé. A cselekmény a XIII. századi Szicíliában játszódik. Gualtiero koholt vádakkal száműzött, majd kalózzá lett gróf. Egykori szerelmese, Imogene arra kényszerül, hogy – börtönbe vetett apját ezzel mentve meg – éppen választottja ellenségéhez, Ernestóhoz menjen feleségül.

Ebből az alapkonfliktusból bomlik ki a fordulatos, érzelmekben és indulatokban gazdag drámai cselekmény. Bellini a „szép éneklés”, a bel canto nagymestere, műveinek egyik fő erénye a kivételes dallami gazdagság. A két főszerepet Kolonits Klára és Paolo Fanale alakítja, Ernesto szólamában Alexey Bogdanchikov lép színpadra. A koncertszerű előadást Dinyés Dániel vezényli.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar