'A bomlás virágai' - virtuális fotókiállítás a Hórusz Archívumból Cikk

„Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni.” – állította Susan Sontag. Kardos Sándor filmoperatőr körülbelül ötven évvel ezelőtt kezdte el a „világot gyűjteni”. Privátfotó-gyűjteménye, a Hórusz Archívum ma már milliós nagyságrendben tartalmaz fotográfiákat, a hatalmas gyűjteményből válogat a Műcsarnokban megrendezésre kerülő A bomlás virágai című kiállítás.

A hatvanas évek közepén az akkor Filmművészeti főiskolás Kardos Sándor – ma nemzetközi hírű, Kossuth-díjas operatőr – elhatározta, hogy fényképész mester édesapjától örökölt, több ezer fotóból álló gyűjteményét kiegészíti újabbakkal. Elkezdte gyűjteni a fotókat ismerősöktől és ismeretlenektől. Pénze nemigen lévén többnyire olyan felvételek kerültek hozzá, amelyeket az adakozó nem tartott különösebb értéknek. Inkább „kidobás helyett” kerültek tulajdonába a képek. Ahogy teltek az évtizedek, a gyűjtemény hatalmassá gyarapodott. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a rengeteg kép így együtt valamiféle teljesség-analógiaként is működik. Ekkor született meg a név: Hórusz Archívum. A névválasztás szimbolikus. Az egyiptomi hieroglif írásban a Hórusz szem egész képe jelenti az 1-es számot, míg a szem ábrájának részletei a végtelen kicsi felé tartó törtszámokat. A legkisebb részek egy-egy amatőr fényképei, míg a képek összessége az egyet, az egészet, valami istenit, a képeknek egy különös értelmezését jelenti. A bomlás virágai című kiállítás látogatói arról láthatnak példákat, hogy mitől lesz egy elkészült kép kézműipari termékből alkotássá.

Hamvas Béla igen egyszerű definíciót ad erre. Szerinte művet alkotni annyi, mint katarzison átesni. Ebben a rövidke mondatban szó sincs művészeti előtanulmányokról, főiskoláról, de még csak elhivatottságról sem, ami persze nem jelenti azt, hogy ezek mind fölöslegesek lennének, de azt mondja, hogy nem ezek az előkészületek a legfontosabbak, hanem az, hogy létrejön-e egy különleges töltésű áldott állapot, Hamvas szavával katarzis, melynek eredménye maga a műalkotás. A professzionális művész, aki készül a hivatására, gyakrabban hoz létre igazi, fontos művet, de a környezete eseményeit megörökítő amatőr is kerülhet alkotó katarzisba, amit akár fel sem ismer, mégis létrejön a mű, mely bár ritka, de semmivel sem értéktelenebb, mint a hivatásos művészek munkái.

A hatalmas gyűjteményből válogató, a Műcsarnokban megrendezésre kerülő A bomlás virágai című kiállításon bemutatott fotók három témakörbe sorolhatók: a szándékos képi beavatkozást tartalmazó, roncsolt fényképek, melyek bizonyos szereplőit – egyfajta fotómágiaként – megsemmisítették, kiradírozták, arctalanná tették; a véletlenül megrongálódott képek, melyek esztétikája megváltozott a nem megfelelő kidolgozásnak vagy tárolásnak köszönhetően, és így a hiba (például a penész, a gomba, a megolvadt vagy a megrepedt emulzió) a fotók lényegi alkotóelemévé vált; valamint a történelem folyamán, a körülmények változása következtében véletlenszerűen új értelmet nyert fotográfiák, melyek érdekes tanulságokkal szolgálhatnak a nézők számára.

A kiállítás virtuális megnyitója:

'A bomlás virágai' virtuális kiállítás >>>

Műcsarnok