Műcsarnok - programokban gazdag év 2018-ban is! Cikk

A Műcsarnok, mint a vizuális kultúra autonóm szellemi műhelye, a jelen magyar művészet reprezentatív bemutatásával, gyökereinek feltárásával, nemzetközi összefüggéseivel foglalkozik. Ezen törekvései, kiállításainak színvonala szakmai megbecsülésnek örvend, s határozottan növekvő érdeklődést vált ki a közönség köreiben is. A  neves intézmény e tendencia folytatását célozza meg a 2018-as évben.

Tavaszi szezon

A tavasz hagyományosan a friss bemutatók felé fordul. Ahogy két évvel korábban a Frissen című, szakmailag igen sokra tartott kiállítás, most a Kilenc műteremből című tárlat vonultat fel új műveket kilenc kortárs festőtől/festőnőtől, installáció-alkotótól, keramikustól. Minden művész egy-egy termet kap, s a Műcsarnok egy-egy kurátora gondozza anyagukat, értékeli friss műveiket a közös katalógusban.

Ugyancsak hagyományosan a tavasz az ideje a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításának, amely a MANK-kal együttműködve jön létre, és amely az idén ösztöndíjat elnyert művészek pályázati anyagát mutatja be a nagyközönség számára. A tárlatot a zsűri döntése után 10 nappal nyitjuk meg.

A Budapesti Fotófesztivál a főváros kulturális kínálatának jeles programja lesz. A fesztivál nyitó kiállítása Sandro Miller: Malkovich Malkovich Malkovich című tárlata lesz.

Nyári szezon

A látogatók körében igen népszerűnek bizonyult Szalonok, az idén a népművészet bemutatásával ciklust zárnak. Immár szintén hagyományosan a Szalon nyitója a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseménye, mely idén a jó egyeztetésből adódóan a fesztivál-programok között nagyobb hangsúlyt kap: a Budapesti Tavaszi Fesztivált záró köztéri esemény: a Promenád a Műcsarnokhoz érkezik, bevezeti az érdeklődőket a Szalonba.

Őszi szezon

Az őszi vezető kiállítás harmadik éve olyan témákkal foglalkozik, amelyek közös hajónk, Gaia, a Föld sorsát érintik. A Természetművészet és a Genesis tárlatok után az idei nagyobb léptékű kiállítás címe: Rejtett történetek. A kiállításon három helyszín, három történeti sík jelenik meg összefüggések, asszociációk, áthatások szövedékeként. A kiindulópont: a 19. század utolsó harmadában világszerte kibontakozó társadalmi reformmozgalmak, amelyeknek egyik nagy áramlata a Közép-Európában hangsúllyal megjelenő „életreform” volt. Ezt a gyűjtőfogalmat a nemzetközi szakirodalom az ebben az időszakban virágkorukat élő modernizáció-kritikai mozgalmak összefoglaló elnevezésére használja, amelyek közös jellemzője a természethez való visszatérés, az öngyógyítás, az elveszett kozmikus teljesség, a spiritualitás keresése. Az életreform-mozgalom elsődlegesen az ember és természet, ember és munka, ember és Isten kapcsolatát a „menekülés a városból” civilizációkritikai jelszavával összekapcsoló reformtörekvések együttesét jelenti. Ezeknek a 20. század elején virágkorukat élő, később több hullámban (például a 68-as mozgalmak, majd bizonyos elemeiben a posztmodern, illetve a New Age) mentén újjáéledő, majd intézményesülő ismét modernizáció-kritikai mozgalmaknak a társadalmi konvenciókat átformáló életforma-elemei, reform-, illetve utópisztikus ideológiái visszatérnek napjaink számos vallási, politikai, gazdasági és végül de nem utolsó sorban művészeti irányzataiban.

A kiállításnak ez az „alaprétege” dokumentumokat mutat be a 19. század vége, a 20. század eleje közép-európai, egymáshoz lazán kapcsolódó szellemi, pedagógia és művészeti törekvéseiről. Közvetlenül erre épülve Mednyánszkytól Gulácsyig azon alkotók műveiből mutatunk be szűk válogatást, akik számára az életreform-mozgalom inspirációt, hitvallást, spirituális elmélyülést adott.

A Rejtett történetek című kiállítást a Műcsarnok mellékhajóiban több kortárs művész – így Gaál József, Földi Péter – nagyszabású egyéni tárlata egészíti ki.

További információk és programok a Műcsarnok hivatalos oldalán >>>

Sajtóanyag: Műcsarnok
Fotó: Hajdu József