Zenei csemegék március 17-én a Pesti Vigadóban Cikk

2–1 a ritkaságok javára – csettinthet elismerőn, aki végigpillant a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Lajtha–Schubert-műsorának számain. Bartók és Kodály kortársának III. szvitje ugyanis szinte soha nem szólal meg, izgalmas lesz tehát hallani végre, és a magyar–amerikai szólista előadásában felcsendülő, eredetileg szóló zongorára komponált Wanderer-fantáziával is csak elvétve találkozunk Liszt zenekari kíséretes átiratában. Az izraeli vendégkarmester a műsor végén ismertebb csemegével, a Rosamunde-kísérőzene részleteivel koronázza meg az estét.

Lajtha László a Bartókot és Kodályt egy évtized távolából követő generáció jeles zeneszerzője és népzenekutatója, műveinek stílusán két fontos inspiráció: a folklór és a francia zene hatása hagyott nyomot. III. szvitje 1952-ben keletkezett, szerzője a művet a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának centenáriumára szánta, a kompozíció hangvétele az ünnepi alkalomnak megfelelően könnyed és szórakoztató. Schubert a Wanderer-fantáziát 1822-ben komponálta, feldolgozva benne egy nevezetes dala, A vándor melódiáját is. Liszt Ferenc, aki az általa csodált négytételes kompozícióban felfedezte egy zongoraverseny lehetőségét, 1851-ben zenekari kíséretes átiratot készített a műből. Schubert a Wanderer-fantázia után egy évvel, 1823-ban Helmina von Chézy német írónő Rosamunde, Ciprus hercegnője című színdarabjához írt hangulatos karaktertételekből álló kísérőzenét.

Peter Klimo magyar származású amerikai zongoraművész 1990-ben született Los Angelesben. Korábban is fellépett már a Nemzeti Filharmonikusok szólistájaként. 2019-ben harmadik díjat nyert a budapesti Bartók Világversenyen.

Nimrod David Pfeffer (1984) a Juilliard School hallgatójaként Alan Gilbert növendéke volt. Sikeres opera- és koncertdirigens, a guatemalai Lyric Opera Company zeneigazgatója. 2017-ben a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny harmadik helyezettje.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar