Badacsony ősszel és télen is! Cikk

A Balatonon mindig jó felébredni. Ősszel és télen beleszagolni a füstszagú levegőbe, az ablakon kinézve végigpörgetni a szemünket a narancsvörös leveleken, ködbe bújó tanúhegyek csúcsait kémlelni.

A Bonvinoban szaunázással indul a reggel, utána jólesik egy forró kávéval és friss péksüteménnyel megágyazni a napnak. Hívogat a hegy, már indulunk is fel, a Laposa terasz felé, csak el ne felejtsünk forró gesztenyét vinni az útra. A Kishableány teraszáról messze elszáll a forraltbor és a sült gesztenye édes illata, a pohár melegíti a kezünket, ahogy sétálunk a dér csípte csipkebogyó bokrok és sárgáló szőlősorok között a Badacsony oldalában. A Laposa teraszon aztán nagy levegőt veszünk és szétnézünk: az ott Fenyves, Fonyód, Boglár – soroljuk. Mögöttünk a hegy bólogat, kezünkben egy pohár pinot, elmúlt dél, minek késlekedni.

Ha megcsípett a tél, letelepedünk a kandalló mellé, de csak egy pohár erejéig, mert Istvándyék már gyújtják a tüzet a teraszon. Most már kéknyelű van a kezünkben, badacsonyi fajta, a háttérből, a borműhelyből jazz szűrődik ki, kedvünk támad benézni. Egy kis sétára onnan, a Borbarátok Panzió mellett, a Fata Pincében olaszrizlinget kóstolunk és történetet hallgatunk dédnagypapáról, kéményseprőkről, olasz gyökerekről.

Aztán az éhségünk új utakra csal: a Hotel Neptun patinás épületében klasszikus borvendéglő vár. A Tilia étlapjáról rózsaszín libamellet választunk lágy puliszkával és házi szilvamártással. Mind a tíz ujjunkat megnyaljuk.

Aztán megszomjazunk, a Badacsonyra, magára. A Plánéban folytatjuk, folyékony történetekkel, szent-györgy hegyi rajnaival, hordós olaszrizlingekkel, mesélős kéknyelűvel,  kurázsis vörössel. Meg borcsokival, forróval, tüzessel, szóval olyannal, ami után azonnal újra kezdenénk az egész történetet.

Sajtóanyag: Bor, gasztro, Balaton, ...