Megjelent A Bence kalandjai első lemeze, a Tengerek Cikk

A Bence kalandjai a Murielből és a Kodachrome-ból ismert Jobbágy Bence új zenei projektje. Az őszinte, akusztikus dalok az elmúlt két év kalandos történéseit dolgozzák fel az életéből. A felvételeket nagyban alakította a Covid-helyzet, de talán pont ez kellett ahhoz, hogy a Tengerek dalai mind nagyon természetesen, közvetlenül szólnak.

Jobbágy Bence korábbi zenekaraival már számtalanszor bizonyította tehetségét, játszott a legkisebb kocsmaszínpadtól, az Arénáig bezárólag a legkülönfélébb helyeken és produkciókban. Most pedig eljött az ideje, hogy saját dalaival és dalszövegeivel is kiálljon a közönség elé. Bár A Bence kalandjai csak tavaly alakult, a zenekar máris bekerült az NKA Induló Zenekaros Programjának támogatottjai közé és debütáló lemezük is megszületett Tengerek címen.

A kezdetekről így mesél Bence: „A dalkezdeményeket eredetileg a következő Muriel lemezre szántam. Amikor világossá vált, hogy az nem lesz, elkezdtem egyedül dallamokon és szövegeken agyalni. Nem volt egyértelmű, hogy fog kinézni ez az egész. Eleinte fogalmam sem volt, hogy milyen stílusú zenét akarok csinálni, vagy egyáltalán, úgyhogy sokat kísérleteztem és rengeteg vargabetűt írtam le, mire megtaláltam azokat a sarkalatos pontokat, amik mentén meg tudtam magam határozni és megszületett A Bence kalandjai. A dalokat már ebben a keretrendszerben írtam. Sokkal tudatosabban álltam hozzá, mint mikor hordtam a témákat a zenekarba. Próbáltam egységes hangulatot teremteni és csak az összetartozó ötleteket megtartani. Közben annyit írtam, hogy még mindig tele van a telefonom jegyzetekkel, amikből ma már a következő lemezre szemezgetek.”

A dalokat élőben egyedül, illetve Restás Gergő és Bognár Marci társaságában adja elő, nagy teret adva a játékos megoldásoknak. A közvetlenség nem csak a Tengereken szereplő 11 számot jellemzi, hanem végül a felvételek módját is. A járvány ugyanis vastagon átírta a csapat terveit: „Félbe kellett szakítanunk a stúdiómunkálatokat, aztán a nagy bizonytalanságban, meg nem találkozásban oda is lett a flow, úgyhogy nem is folytattunk. Sok ráfordított munka és pénz ment kárba, de ami a végeredményt illeti, azt hiszem, végül sikerült előnyt kovácsolni a helyzetből” – mondja Bence. – „Amikor beütött a krach, még nem tudtuk, hogy az addigi felvételeink a kukában végzik majd. Valamivel azért haladni akartam a karantén alatt, így egy este lementem az otthoni stúdiómba, leraktam egy mikrofont és egy szuszra végigjátszottam a dalokat. Azt akartam tudni, hogy kell -e még hozzá írnom, vagy kiadják a lemezt a meglévők. Véletlenül olyan jól sikerült ez a felvétel, annyira természetes és spontán hangulata lett, hogy ez a gitár-ének verzió lett a lemez gerince. Hogy ne veszítse el a karakterét, ezt a módszert vittem tovább: one mic, one take, tehát minden szólamot egy mikrofonnal vettem föl és csak egyszer játszottam és énekeltem el. Aztán amikor újra lehetett mozgolódni, a többiek is hozzátették a magukét, ekkor már ők is az új koncepciónak megfelelően.”

A Tengerek dalai az elmúlt egy-két év történéseit dolgozzák fel: „Mozgalmas, kemény időszakon vagyunk túl, aminek az egyik pozitív hozadéka ez a lemez: az intenzív érzelmi megpróbáltatások hatására megtanultam szöveget írni. Ha valaki figyelmesen hallgatja, észrevehet némi kronológiát. Nem mondom, hogy koncept album, de azért van egy íve, ami kirajzol egy történetet.”

A Bence kalandjai