Zorall dal- és klippremier: Az emlékezés dala Hír

Az emlékezés dala címmel egy új szerzeménnyel jelentkezett a Zorall zenekar, amelyhez egy videoklip is készült. A 11 vendégelőadóval rögzített szám a Zorall 20 című „maximális kislemez” előfutára, ami a május 27-ei Barba Negrás 20 éves születésnapi koncerthez időzítve jelenik meg. A felvételek Závodi Gábornál, a Z-Mex Stúdióban készültek.

A dalban közreműködő vendégek: Kalapács József, Rudán Joe, Sipos Tamás (Irigy Hónaljmirigy, Sing Sing), Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy, Triász), Pohl Mihály (Lord), Ördög Tibor ’Csipa’ (Hooligans), Nagy Feró, Szekeres András (Junkies), Baranyi László (P.Mobil), Kiss Zoltán (Iron Maidnem, Zártosztály, Korál Tribute Band).

Hangya:

„Ennek a dalnak az a különlegessége, hogy Kori alapötletéből született meg a melódiája, zenéje. Még nem nagyon írt soha ilyet, de most szólt, hogy lenne egy énektémája, megmutathatná-e, mi meg természetesen azt mondtuk neki, hogy jöhet. (nevet) Eljátszotta, nekem nagyon megtetszett, úgyhogy megbeszéltük, hogy vegye fel, küldje el… aztán Bence és Attila szépen össze is tette. Gondolkodtunk, hogy konkrétan mi legyen ezzel a számmal, mert azt már a legelején éreztük, hogy erős a szövege, és mivel a covid a szakmát is elég erősen megtépázta, ezért azt találtuk ki, hogy a felvételéhez meghívunk mindenkit, aki számít nálunk, tehát olyanokat kerestünk meg, akik valamilyen szinten kapcsolódnak hozzánk, vagy mi hozzájuk. Talán három vagy négy kolléga volt, akinek nem volt megfelelő az időpont, de úgy gondolom, hogy a krém azért szerepel benne.”

Kori:

„Egyébként eredetileg ’Az elmúlás dala’ volt a címe, de közös beszélgetések során Jóska és Andris is jelezte, hogy minden nagyon tetszik nekik, de mi lenne, ha ezen picit változtatnánk…”

Kalapács József:

„Nekem mindenképpen egy pejoratív kifejezés az elmúlás, főleg, hogy közeledek is hozzá. Persze, lehet mondani, hogy születésünk óta zajlik az a folyamat, hogy elmúlunk, de ettől függetlenül én nem szeretem ezt a szót. Főleg abban a megközelítésben, hogy ha valóban az eltávozottakról beszélünk, akkor az emlékezést jobban szeretem. Ez értő fülekre talált a szerzőknél, megbeszéltem Szekeres Andrissal és Barbaróval is, de most, hogy próbálom felidézni, hogy hogyan is volt – mert több verzió is felmerült –, azt hiszem, a végszót Andris mondta ki. Én talán az emlékezés himnuszát mondtam, ezt szépen ki is tudtam volna énekelni. (nevet) Hangyáék részéről kész volt a forgatókönyv arra is, hogy ki melyik sort énekli, de nekem volt egy kis ’kötözködésem’ ezzel kapcsolatban is, konkrétan bizonyos hangsúlyok és ritmikák tekintetében. És a felvételkor más sorokat is felénekeltem, nem csak a sajátjaimat.”

Szekeres András:

„Nekem egyből beugrott, hogy az emlékezés az egy sokkal pozitívabb dolog, mint az elmúlás. Aztán mire odaértem a stúdióba, már át is volt írva. (nevet) Úgyhogy ez eléggé spontán és gyorsan történt, a felvétel előtt egy nappal említettem meg Attilának, és azért, hogy ez lett belőle, nagyon örültem, mert legalább így részese lehettem az alkotói folyamatnak. Már eleve egy nagy élmény volt Závodinál stúdiózni, hiszen szakmailag Gabira mindig is felnéztem, plusz jó volt a régi haverokkal, társakkal találkozni, dumálni. Amíg nem jött a covid, addig a nyári bulikon össze-összefutottunk, de az utóbbi két esztendőben ezek kimaradtak, volt, akivel több éve nem is beszéltem. Nagyon jó hangulatban zajlott az egész meló. Maga a nóta is nagyon el van találva, a mondanivalója pedig abszolút örök. Én voltam az utolsó, aki felénekelte a részét, így már mindenki hangját hallottam a fülesben, nagy élmény volt, főleg a nagy ’öregek’ énekére rávokálozni. Igaz, Józsi esetében már volt benne részem, mert egy Kalapács lemeznél anno én toltam fel a vokálokat. Szeretem egyébként az ilyen össznépi dalokat, mert nem mindennaposak, nem unalmasak.”

Rudán Joe:

„Hangyával nagyon régre visszanyúló már az ismeretség, anno még a nyolcvanas években találkoztunk először egy salgóbányai rocktáborban. És nagyjából figyelemmel is kísértük egymás pályafutását, úgyhogy nem is csodálkoztam, amikor szólt nekem, hogy énekeljek a dalban. Viszont elsőre meglepett a nóta, hiszen ez a zongorás, lírai hangvétel nem a Zorall megszokott világa, de tetszett a zene, a szövege pedig magáért beszél, sajnos ezzel élünk, hogy eltávoznak a közeli hozzátartozóink, a haverok, ismerősök. Én is abba a védett korba kerülök, hogy vigyázni kell minden kollégára, barátra… Örömmel vállaltam el a szereplést.”

Pohl Mihály:

„Örülök, hogy engem is megkeresett Hangya, és hogy részt vehettem ebben a projektben. Nagyon tetszik a dal – igaz, én nem vagyok ennyire melankolikus, de engem is megfogott, tényleg jó –, így szívesen vállaltam a szereplést. A felvételkor nem mindenkivel találkoztam, de például Kalapács Józsival, meg Rudán Joe-val igen, szépen ki is vártuk egymást, míg mindenki felénekelte a sorait. Závodi Gabinál nagyon méltó helyen dolgoztunk, jól éreztük magunkat. Gabi nyomta a zongorás részt, ő volt a hangmérnök is, jó füle van, nagyon ügyes. Gyorsan csak a fáról lehet leesni… (nevet) de nála most tényleg nagyon gyorsan meg lehetett oldani ezt a dolgot. Nem kellett tökölődni, ismételgetni, profin ment minden.”

A május 27-én megjelenő Zorall 20 címet kapott „maximális kislemez” egy Kori hangjával megszólaló 10 számos best of válogatás, egy stúdió live felvétel, e mellé került fel bónuszként a korongra Az emlékezés dala, illetve még egy új szerzemény, a Hamis álmok. Aznap este ünnepli a Barba Negrában, közönségével együtt 20 éves születésnapját a Zorall - különleges vendégként az Akela és a Blues Company is színpadra áll majd.

H-Music Hungary