Megjelent a Dope Calypso szédületes új albuma
Korábban két single és két teljesen más hangulatú, de mindenképp a “mit is láttam az elmúlt három percben” érzést keltő videoklip látott napvilágot a Dope Calypso most megjelenő Giddy Up című lemezéről. Az anyag kicsit visszanyúl a kezdetekhez, azokhoz az időkhöz, amikor a zenekar még az Index dalversenyét is megnyerte, és egyben sokkolta a közönséget. Meglepetésből pedig most sincs hiány.
A Dope Calypso triója az elmúlt években kicsit visszavett az albummegjelenések sebességéből - korábban volt olyan is, hogy egy év alatt kettőt adtak ki -, tehát az elmúlt két év alatt érlelődött meg a Giddy Up tíz dala, de persze időközben sem tétlenkedtek. Megjelent például a Killdozer elképesztő látványvilágú kisfilmje, amellyel be is zsebelték tavaly a Magyar Klipszemle “Legjobb rendezés” díját, illetve a francia székhelyű Red Movie Awards “Legjobb videoklip” díját is. Az elmúlt hónapokban azonban ezerrel az új anyagra koncentráltak, amelynek esszenciáját már megízlelhettük az I Always Try To Make You Cry és Chasing U című dalokkal, most pedig már kontextusban hallhatjuk őket.
hirdetés
hirdetés
Már amennyire kontextusnak lehet nevezni egy olyan szerteágazó albumot, amelyen a Dope Calypso eszköztárában eddig sosem fellelhető hangszerek (pl. trombita vagy a koto nevű különleges japán hangszer) is felcsendülnek. De nem csak a hangszerelésben kísérleteztek a srácok. Nehéz lenne összefoglalni azt a sok fajta inspirációt, ami a Giddy Up lemezen összpontosult, ezért a zenekar frontembere, Sarkadi Miklóst idézzük:
“Bámulatosan fülbemászó, kizárólag eposzi síkokon történő űrcsatabárdos galoppozás az egész, amit természetesen a Föld populációjának pár ezreléke lenne képes észlelni, ennyit az értelmes élet kialakulásáról. Valaki a messiást várja, mi a zenei érzékkel megáldott ember eljövetelét (Homo Musicalis). Van olyan dal a lemezen, ami olyan, hogy ha Billy Idol cyberpunk lemeze sikeres lett volna, és nem a karrierjének azonnali vége, akkor ilyen dalokat írtak volna neki. Van olyan szám is, amiben eredetileg kb úgy akartam énekelni, mint Elvis, de határozottan forgott a sírjában tőle, és olyan is, ami miatt Meat Loaf szelleme a vállunkon sír, hogy miért nem hagyja senki zongorázni benne. A második klipes dalunk pedig például egy csontig hatoló, érzelmek bélhúrjain arpeggióban hárfázó dal arról, hogy lesznek halálosan és visszavonhatatlanul szerelmesek a here kromoszóma-aberrációban szenvedő férfiak, míg a gyász fel nem emészti őket.”
A Giddy Up tehát újabb ékköve a Dope Calypso diszkográfiájának, ami egyszerre sokszínű, mégis remekül kibontja a zenekar sajátos védjegyeiet. A húzós, posztpunkos anyag bőven tartogat különleges (vagy inkább különös) zenei megoldásokat, saját bevallásuk szerint van olyan része, ami laza manchesteri indie-rave dalként indult, aztán valami egészen más lett belőle, és olyan is, amivel ‘95-ben a Diáksziget Bahia színpadán is felléphettek volna. De ehelyett inkább március 2-án az Akváriumban lépnek fel, ahol élőben is bemutatják ezt az izgalmas zenei kalandozást a közönségnek.
Dope Calypso