Egy hét punk rock – Green Day, Sum 41, Simple Plan és Good Charlotte koncerten is jártunk Cikk

Amíg a csapatunk egy része a Nova Rock fövenyét rótta (készülőben az emlékidézés onnan is), addig mi a hazai koncertdömpingben lubickoltunk, ráadásul június 13. és 18. között gyakorlatilag egy tematikus pop punk / punk rock fesztivállá állt össze a fővárosi koncertkínálat, amit úgy éreztük, mindenképp meóznunk kell!

Június 13. - Simple Plan, Four Year Strong, Milestones

A hétfői rápihenés után kedden a kanadai Simple Plan nyeste ki az első szeletet a fenti stílus-Kánaánból. Sajnos a koncert előtti napon a Mallory Knox egy baleset miatt kénytelen volt lemondani a koncertet, amit azért többen is szomorúan konstatáltunk, de a helyzet teljesen érthető volt. Reméljük egy klubbulival majd pótolják az elmaradt villantást.

A nyitó Milestones kicsit lazább, és az őket követő Four Year Strong jóval karcosabb, itt-ott klasszikus hardcore aprításba hajló bulija alaposan felkorbácsolta a hangulatot, főleg ők utóbbiak számomra nagyon megalapozták a fő koncertet.

Nem az első, és sanszosan nem is az utolsó Simple Plan koncert volt hazai földön, és bár albumaik nálam nem gyakori vendégek, élőben a 2012-es Volton egy nagyon meggyőző villantást kaptam a srácoktól, ennek folytatását vártam a Budapest Parkban is!

Bevallom, ezúttal nem éreztem ugyan azt a lendületet, inkább egy nagyon jó ’iparos melót’, de semmiképp sem tudnám döngölni a koncertet, mert nagyon oda volt biggyesztve, arról nem is szólva, hogy szerintem Pierre Bouvier tökéletes frontember ehhez a zenekarhoz. Folyamatosan együtt volt a közönséggel, nagyon jól vezényelte a show-t - az óriási strandlasztik sikere nem is volt kérdés - és a kiállása pont olyan jó a lendületes tételekhez, mint a lassabb vagy popos számokhoz. Ha nem is lesznek soha nagy kedvenceim, biztos, hogy mindig is egy szerethető csapatnak fogom tartani őket.

• Simple Plan koncertképek >>>

Június 14. - Sum 41, The Living End, Trash Boat

Megítélésben nálam a Sum 41 óriásit fordult a tavalyi visszatérése óta. A 2010-es évek elején elcsíptem pár borzasztóan kiábrándító koncertet, ami után pajszerrel sem tudtam volna magam odafeszíteni egy újabb fellépéshez, de szerencsére 2016-ban a Szigeten minden sarat lemostak ebből, és nagyon is tiszta lappal állhattak a Budpest Park színpadára.

Sajnos Trash Boat-ra ne tudtam még befutni, viszont a másodikként csatarendbe álló The Living End hatalmas bulival fűtötte be a közönséget. A rock, a punk és a rockabilly tökös elegyéből gyúrt számok abszolút átvitték a nagyérdemű ingerküszöbét, amit kiadós mozgással és ovációval háláltunk meg nekik.

A Sum 41 pedig ezután pontosan onnan folytatta, ahol a tavalyi Szigeten abbahagyta: egy nagyon izmos koncerttel tett újabb strigulát amellé, hogy az újvonalas punk rock egyik legjobb koncertzenekarához van szerencsénk! Húzott, ütött, táncoltatott és ugráltatott ahol kell, miközben a tegnap már szintén megkapott kanadai kedvesség és rajongó-szeretet fonta át az egész produkciót. Ennyi alkalom után már elfogadom, ha nem látok többet egy-egy bandát, de remélem, hogy hozzájuk lesz még szerencsém hazai földön.

• Sum 41 koncertképek >>>

Június 17. - Good Charlotte, Pierce The Veil, Sleeping With Sirens, Issues, State Champs

Talán az eléggé borongósba - és ami egy szabadtéri bulinál nagyobb gikszer: szelesbe - térült időjárás, vagy a már eleve mozgalmas hét, esetleg az előző esti, igen markánsra sikeredett Eskimo Callboy kicsit többet kivett belőlem, mint hittem, mert a nyár első felének általam egyik legjobban várt koncertje döcögve találta meg az utat hozzám, pedig jó zenekarok játszottak jó dolgokat.

Persze a nyitóbandák közül az Issues azért csak-csak beindította a fémhormonokat, és odacsalta a nap első lelkes mosolyát az orcámra. Az enyhén lelakott állapotomban talán ők estek a legjobban ezen a délutánon / estén. Gondolom nem búgok nagy titkot, hogy az egyedi énekhang azonnal felismerhetővé teszi a Sleeping With Sirens-t, ráadásul e hanghoz tartozó Kellin Quinn borzasztóan jó énekes is, aki a zenekarával együtt nagyon érzi a post rockot. Sajnos a szél eléggé szétkapta a hangot, de amit elcsíptem, az nagyon profi volt.  A stílus fonalát vitte tovább a Pierce The Veil, bár így élőben a SWS közelebb landolt hozzám, a közönség rajtuk kezdett magára találni, pláne a Kellin Quinn-nel közösen előadott King For A Day alatt.

A főszerepet vivő Good Charlotte hozta, amit tőlük vártam, de vagy itt ütött be nagyon a fáradtság, vagy nem igazán tudok mit kezdeni a zenéjükkel. Úgy éreztem, hogy a Simple Plan és főleg a Sum 41 már mindent eljátszott a héten ebből a vonulatból, és nekem nem tudott már pluszt adni a srácok produkciója. Talán ha ezt az egy koncertet vállalom be, más lett volna a helyzet, de így számomra a Good Charlotte volt a leggyengébb etap a héten.

• Good Charlotte koncertképek >>>

Június 18. Green Day, Rancid

Lássuk be, a heti stíluskóstolgatás csúcsa kétségtelenül a Green Day vasárnapi érkezése volt. Ők vitán felül a jelen punk rock szcéna egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, ráadásul több mint 10 éve nem tették hazai földre a lábukat, úgyhogy nem csoda, ha már az év legelején teltházas lett az esemény.

Mondjuk az én szószedetemben a nyitó Rancid sem kisebb név, sőt, igazi kultuszbanda, akik érkezésének nagyon örültem, de bevallom, őket sokkal szívesebben hallgattam volna egy klubban vagy egy kisebb színpadról. A nekik jutott bő 30 percben rendesen pörgették a bulit és egy pillanatra sem ült le a koncert, de elvesztek az Arénában. Tudom, nem épp gyakori vendégek felénk, de remélem hamarosan önálló bulival is benéznek hozzánk.

Gyakorlatilag percre pontos kezdéssel indult a monstre Green Day koncert, a témára kiéhezett tömeg pedig az első pillanatban nekiállt a szinte folyamatos, két és fél órás ovációnak. Ahogy sokan, én is hiányoltam a kivetítőt, és pár jammelést is feleslegesen hosszúnak éreztem, de ezen kívül nem sok fogást találtam az estén. A zenekar bátran beletúrt valamennyi korszakába, nem fukarkodott a számokkal, Billie Joe Armstrong pedig egy rohadt jó frontember.

Az egész produkcióban ott volt a több évtizedes lendület, amit egy nagyon intenzív élmény és baromi jó hangulat lovagolt meg, az összetartó erő a pedig a tagadhatatlan profizmus volt. Ma már mindenki tudja, hogy ezek a produkciók jól megtervezett előadások, hiszen lehetetlen másképp erre a szintre eljutni, de onnantól lesz elegáns, hogy ennek ellenére sem érezzük sterilnek, vagy verejtéktől bűzlőnek. Nos, ezzel sem volt gond, egy pillanatig nem rontotta el a mesterkéltség a Green Day koncertjét, úgyhogy velük tökéletes lezárást kapott a hét, megérte ott lenni június 18-án a Sportarénában!

• Green Day koncertképek >>>

Szöveg: Fesztiválok Városa
Fotók: Steiner Niki, Török Anna, Szappanos Zoltán