Egy hét punk rock – Green Day, Sum 41, Simple Plan és Good Charlotte koncerten is jártunk Cikk

Amíg a csapatunk egy része a Nova Rock fövenyét rótta (készülőben az emlékidézés onnan is), addig mi a hazai koncertdömpingben lubickoltunk, ráadásul június 13. és 18. között gyakorlatilag egy tematikus pop punk / punk rock fesztivállá állt össze a fővárosi koncertkínálat, amit úgy éreztük, mindenképp meóznunk kell!

Hirdetés

Június 13. - Simple Plan, Four Year Strong, Milestones

A hétfői rápihenés után kedden a kanadai Simple Plan nyeste ki az első szeletet a fenti stílus-Kánaánból. Sajnos a koncert előtti napon a Mallory Knox egy baleset miatt kénytelen volt lemondani a koncertet, amit azért többen is szomorúan konstatáltunk, de a helyzet teljesen érthető volt. Reméljük egy klubbulival majd pótolják az elmaradt villantást.

A nyitó Milestones kicsit lazább, és az őket követő Four Year Strong jóval karcosabb, itt-ott klasszikus hardcore aprításba hajló bulija alaposan felkorbácsolta a hangulatot, főleg ők utóbbiak számomra nagyon megalapozták a fő koncertet.

Nem az első, és sanszosan nem is az utolsó Simple Plan koncert volt hazai földön, és bár albumaik nálam nem gyakori vendégek, élőben a 2012-es Volton egy nagyon meggyőző villantást kaptam a srácoktól, ennek folytatását vártam a Budapest Parkban is!

Bevallom, ezúttal nem éreztem ugyan azt a lendületet, inkább egy nagyon jó ’iparos melót’, de semmiképp sem tudnám döngölni a koncertet, mert nagyon oda volt biggyesztve, arról nem is szólva, hogy szerintem Pierre Bouvier tökéletes frontember ehhez a zenekarhoz. Folyamatosan együtt volt a közönséggel, nagyon jól vezényelte a show-t - az óriási strandlasztik sikere nem is volt kérdés - és a kiállása pont olyan jó a lendületes tételekhez, mint a lassabb vagy popos számokhoz. Ha nem is lesznek soha nagy kedvenceim, biztos, hogy mindig is egy szerethető csapatnak fogom tartani őket.


 

Június 14. - Sum 41, The Living End, Trash Boat

Megítélésben nálam a Sum 41 óriásit fordult a tavalyi visszatérése óta. A 2010-es évek elején elcsíptem pár borzasztóan kiábrándító koncertet, ami után pajszerrel sem tudtam volna magam odafeszíteni egy újabb fellépéshez, de szerencsére 2016-ban a Szigeten minden sarat lemostak ebből, és nagyon is tiszta lappal állhattak a Budpest Park színpadára.

Sajnos Trash Boat-ra ne tudtam még befutni, viszont a másodikként csatarendbe álló The Living End hatalmas bulival fűtötte be a közönséget. A rock, a punk és a rockabilly tökös elegyéből gyúrt számok abszolút átvitték a nagyérdemű ingerküszöbét, amit kiadós mozgással és ovációval háláltunk meg nekik.

A Sum 41 pedig ezután pontosan onnan folytatta, ahol a tavalyi Szigeten abbahagyta: egy nagyon izmos koncerttel tett újabb strigulát amellé, hogy az újvonalas punk rock egyik legjobb koncertzenekarához van szerencsénk! Húzott, ütött, táncoltatott és ugráltatott ahol kell, miközben a tegnap már szintén megkapott kanadai kedvesség és rajongó-szeretet fonta át az egész produkciót. Ennyi alkalom után már elfogadom, ha nem látok többet egy-egy bandát, de remélem, hogy hozzájuk lesz még szerencsém hazai földön.


 

Június 17. - Good Charlotte, Pierce The Veil, Sleeping With Sirens, Issues, State Champs

Talán az eléggé borongósba - és ami egy szabadtéri bulinál nagyobb gikszer: szelesbe - térült időjárás, vagy a már eleve mozgalmas hét, esetleg az előző esti, igen markánsra sikeredett Eskimo Callboy kicsit többet kivett belőlem, mint hittem, mert a nyár első felének általam egyik legjobban várt koncertje döcögve találta meg az utat hozzám, pedig jó zenekarok játszottak jó dolgokat.

Persze a nyitóbandák közül az Issues azért csak-csak beindította a fémhormonokat, és odacsalta a nap első lelkes mosolyát az orcámra. Az enyhén lelakott állapotomban talán ők estek a legjobban ezen a délutánon / estén. Gondolom nem búgok nagy titkot, hogy az egyedi énekhang azonnal felismerhetővé teszi a Sleeping With Sirens-t, ráadásul e hanghoz tartozó Kellin Quinn borzasztóan jó énekes is, aki a zenekarával együtt nagyon érzi a post rockot. Sajnos a szél eléggé szétkapta a hangot, de amit elcsíptem, az nagyon profi volt.  A stílus fonalát vitte tovább a Pierce The Veil, bár így élőben a SWS közelebb landolt hozzám, a közönség rajtuk kezdett magára találni, pláne a Kellin Quinn-nel közösen előadott King For A Day alatt.

A főszerepet vivő Good Charlotte hozta, amit tőlük vártam, de vagy itt ütött be nagyon a fáradtság, vagy nem igazán tudok mit kezdeni a zenéjükkel. Úgy éreztem, hogy a Simple Plan és főleg a Sum 41 már mindent eljátszott a héten ebből a vonulatból, és nekem nem tudott már pluszt adni a srácok produkciója. Talán ha ezt az egy koncertet vállalom be, más lett volna a helyzet, de így számomra a Good Charlotte volt a leggyengébb etap a héten.


Június 18. Green Day, Rancid

Lássuk be, a heti stíluskóstolgatás csúcsa kétségtelenül a Green Day vasárnapi érkezése volt. Ők vitán felül a jelen punk rock szcéna egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, ráadásul több mint 10 éve nem tették hazai földre a lábukat, úgyhogy nem csoda, ha már az év legelején teltházas lett az esemény.

Mondjuk az én szószedetemben a nyitó Rancid sem kisebb név, sőt, igazi kultuszbanda, akik érkezésének nagyon örültem, de bevallom, őket sokkal szívesebben hallgattam volna egy klubban vagy egy kisebb színpadról. A nekik jutott bő 30 percben rendesen pörgették a bulit és egy pillanatra sem ült le a koncert, de elvesztek az Arénában. Tudom, nem épp gyakori vendégek felénk, de remélem hamarosan önálló bulival is benéznek hozzánk.

Gyakorlatilag percre pontos kezdéssel indult a monstre Green Day koncert, a témára kiéhezett tömeg pedig az első pillanatban nekiállt a szinte folyamatos, két és fél órás ovációnak. Ahogy sokan, én is hiányoltam a kivetítőt, és pár jammelést is feleslegesen hosszúnak éreztem, de ezen kívül nem sok fogást találtam az estén. A zenekar bátran beletúrt valamennyi korszakába, nem fukarkodott a számokkal, Billie Joe Armstrong pedig egy rohadt jó frontember.

Az egész produkcióban ott volt a több évtizedes lendület, amit egy nagyon intenzív élmény és baromi jó hangulat lovagolt meg, az összetartó erő a pedig a tagadhatatlan profizmus volt. Ma már mindenki tudja, hogy ezek a produkciók jól megtervezett előadások, hiszen lehetetlen másképp erre a szintre eljutni, de onnantól lesz elegáns, hogy ennek ellenére sem érezzük sterilnek, vagy verejtéktől bűzlőnek. Nos, ezzel sem volt gond, egy pillanatig nem rontotta el a mesterkéltség a Green Day koncertjét, úgyhogy velük tökéletes lezárást kapott a hét, megérte ott lenni június 18-án a Sportarénában!

 

Szöveg: Fesztiválok Városa
Fotók: Steiner Niki, Török Anna, Szappanos Zoltán

 

Kapcsolódó

A cyberpunk gerincre vágta az éjszakát – Igen, Perturbatoron voltunk! Cikk

Nem kevés 2017-es koncertre dörzsöltem már a zimankó idején a kezem, de amióta a fővárosi létbe behasított az aktuális kikelet, azóta gyakorlatilag könnyebb oxigént találni a vákuumcsomagolt pulykacomb mellett, mint jó fellépő nélküli hetet. E masszív tavasz bugyraiból pedig olyan sötét gyöngyszemek

Tavaszfelező basszus - Blackout Night 2017 beszámoló Cikk

Szombaton a Bladerunnaz csapata megint nagyot alkotott! 2016 szeptemberétől a jóféle basszusban utazó brigád háromtermes bulikat szervez az Akvárium Klubban a drum and bass szerelmeseinek, aminek legújabb etapját április 22-én kaptuk meg. E jeles éjszakán a 3. Blackout Night érkezett a fővárosba, am

Move Your Ass! A Scooter még mindig tud valamit, és azt nagyon! Cikk

Nem telhet el olyan év, hogy ne legyen egy (vagy legalább kettő) Prodigy Scooter koncert Magyarországon. Szerencsére az első meg is volt, rögtön a fesztiválszezon legelején. Jobb helyet nem is lehetett volna választani a Budapest Parknál. Persze szigorúan a pesti viszonylatban. Ezt mutatja is a néző

A blues toronymagasra tette a lécet – Óriási koncertet nyomott a Vintage Trouble! Cikk

Huhh, hol is kezdjem? Szerencsére voltam már idén nem kevés baromi jó koncerten, de azt hiszem túlzás nélkül az év eddigi csúcspontja a tegnap esti Vintage Trouble elképesztően intenzív rhythm & blues show-ja volt az A38 Hajón! Bár szeretem, biztos, hogy nem én vagyok a stílus egyik legnagyob